Blog: Painful Charity
Író: Cassy Crockett
Kritikaíró: Delilah
Történet:
Hú, hát igazából nem is tudom, hogy hol is kezdjem. Az elején egy kicsit furcsálltam, hogy vízilabdázók vannak benne, és hogy magyar nevek. Ne értsd félre, semmi problémám nincs vele, sok furcsa volt a sok 'angol származású' történetbeli karakterek mellett. Ez számomra azt tükrözte először is, hogy szereted a vízilabdázókat, és az egyediségre törekedtél, ami látszik is. Szerintem roppant jól fogalmazol, és olyan gyorsan végeztem egy - egy fejezettel, hogy még magam sem hittem el. A másik ami tetszett, hogy a blgodban nem annyira ismert a magyarok számára a One Direction nevezetű fiú banda, ennek felettébb örültem is. A fülszöveget imádom, lényegre törő de nem árul el sok minden, inkább arra készteti az arra járót, hogy igen is olvasson bele. Aztán találtam hibákat, de nem jelentőseket. Az eddig megjelent tizenöt fejezetben, mindössze pár apró, és jelentéktelen hibát véltem felfedezni, de azért ha jobban szem ügyre vesszük, észrevehetőek. Ezek gyakorta félregépelések voltak. Szó ismétlést egyáltalán nem találtam, ami egy kicsit meglepett. Általában még a legfelemelkedőbb írók is szoktak efféle hibát ejteni, de látszik, hogy nagyon tudod mit csinálsz és oda figyelsz a dolgokra. Tetszik, hogy nem egy újabb elcsépelt szerelmi regénybe csöppentem, aminek mindig ugyan az a vége. Ám fordulatokban sincs hiány, mint az a tizenkettedik fejezet mutatja. Először egy kicsit meglepődtem, de ha jobban visszagondolok az olvasottakra, valahol érezhető lehetett, hogy lesz egy ilyen rész is, de egyáltalán nem nevezhető sablonosnak.
Kinézet:
A színek tökéletesen passzolnak egymáshoz, jól összeválogattad őket. A modulok sorrendjébe sem tudok belekötni, csak azt tartom furcsának, hogy ott a legalján van a Bloglovin-os követő. Mikor először rákattintottam a blogodra, szemet szúrt a szövegdoboz alatti kép. De miután elolvastam a történetet, értelmet nyert ez az egész. És ha már a kódoknál tartunk, akkor szerintem nagyon jók, bár egyel nem vagyok kibékülve, az pedig nem más, mint a link és kép felnagyobbító kód. Valahogyan az efféle dolgok sosem nyerték ez a tetszésemet, és egy kicsit idegesítő még ha a szövegnél nem is, de a képeknél igen, hogy közelebb 'jönnek'. A fejléc még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszik vagy sem. A kis 'idézet' sor rajta ötletes, de manapság egyre több ilyet látok. Aztán a főszereplő hölgy kép bal oldalt. Túl nagy, és belelóg a textúra, és ha jól látom egy kép is. Vagy nem kellett volna oda, vagy egy kicsit kisebben jobb lett volna.
A kritika csak a mi véleményünk, nem bántó jelleggel írjuk és nem szeretnénk ha bárkinek is elmenne a kedve az írástól!
xx SIPS
Hú, hát igazából nem is tudom, hogy hol is kezdjem. Az elején egy kicsit furcsálltam, hogy vízilabdázók vannak benne, és hogy magyar nevek. Ne értsd félre, semmi problémám nincs vele, sok furcsa volt a sok 'angol származású' történetbeli karakterek mellett. Ez számomra azt tükrözte először is, hogy szereted a vízilabdázókat, és az egyediségre törekedtél, ami látszik is. Szerintem roppant jól fogalmazol, és olyan gyorsan végeztem egy - egy fejezettel, hogy még magam sem hittem el. A másik ami tetszett, hogy a blgodban nem annyira ismert a magyarok számára a One Direction nevezetű fiú banda, ennek felettébb örültem is. A fülszöveget imádom, lényegre törő de nem árul el sok minden, inkább arra készteti az arra járót, hogy igen is olvasson bele. Aztán találtam hibákat, de nem jelentőseket. Az eddig megjelent tizenöt fejezetben, mindössze pár apró, és jelentéktelen hibát véltem felfedezni, de azért ha jobban szem ügyre vesszük, észrevehetőek. Ezek gyakorta félregépelések voltak. Szó ismétlést egyáltalán nem találtam, ami egy kicsit meglepett. Általában még a legfelemelkedőbb írók is szoktak efféle hibát ejteni, de látszik, hogy nagyon tudod mit csinálsz és oda figyelsz a dolgokra. Tetszik, hogy nem egy újabb elcsépelt szerelmi regénybe csöppentem, aminek mindig ugyan az a vége. Ám fordulatokban sincs hiány, mint az a tizenkettedik fejezet mutatja. Először egy kicsit meglepődtem, de ha jobban visszagondolok az olvasottakra, valahol érezhető lehetett, hogy lesz egy ilyen rész is, de egyáltalán nem nevezhető sablonosnak.
Kinézet:
A színek tökéletesen passzolnak egymáshoz, jól összeválogattad őket. A modulok sorrendjébe sem tudok belekötni, csak azt tartom furcsának, hogy ott a legalján van a Bloglovin-os követő. Mikor először rákattintottam a blogodra, szemet szúrt a szövegdoboz alatti kép. De miután elolvastam a történetet, értelmet nyert ez az egész. És ha már a kódoknál tartunk, akkor szerintem nagyon jók, bár egyel nem vagyok kibékülve, az pedig nem más, mint a link és kép felnagyobbító kód. Valahogyan az efféle dolgok sosem nyerték ez a tetszésemet, és egy kicsit idegesítő még ha a szövegnél nem is, de a képeknél igen, hogy közelebb 'jönnek'. A fejléc még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszik vagy sem. A kis 'idézet' sor rajta ötletes, de manapság egyre több ilyet látok. Aztán a főszereplő hölgy kép bal oldalt. Túl nagy, és belelóg a textúra, és ha jól látom egy kép is. Vagy nem kellett volna oda, vagy egy kicsit kisebben jobb lett volna.
A kritika csak a mi véleményünk, nem bántó jelleggel írjuk és nem szeretnénk ha bárkinek is elmenne a kedve az írástól!
xx SIPS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése